Születésnapi levél - Horkai Jánosnak (80)
Kedves János, nyolcvanadik születésnapodon is még mindig derűsnek, fiatalos lendületűnek látlak. Őrizze meg az Ég játékosságodat, kedvedet még sokáig! (Szakonyi Károlytól)
Kedves János!

A nyírségi meleg nyárban ott ültek az urak a Sárga Rózsában. Csend, fülledtség. A vendéglői asztal kockás abrosszal terítve, Borbíró hallgat a fröccse mellett, figyeli egy lusta légy röptét, lesi, hova száll le. Az abroszra száll. Borbíró óvatosan felemeli a kezét, tenyerét begörbíti és lecsap. Lecsap a légyre. Így indul a darab az Úri muri, a Blaha Lujza téri Nemzeti színpadán. Aztán bejön Szakhmáry Zoltán, bejön Csörgheő Csuli, a vizszabályozási mérnök, és elindul a szó csatornázásról, termésről, tanyákról, a nagyratörő gazda-tervekről. És egyszercsak belép valaki, egy őr, rövid térdnadrágban, vadászos öltözékben, akár gróf is lehetne. Idegen itt a nyíri világban. Idegen az uraknak is. Leül, húsz tojásból rántottát rendel. Erre már felfigyelnek, ez nem akárki! Meg kéne ismerkedni vele, hó hecc lenne. A pincér máris hozza a rendelést, Csörgheő Csuli feláll, komótosan odaballag a jövevényhez, s mielőtt az hozzáfoghatna az evéshez, belemarkol a rántottába, és ami a markába marad, befalja… Az idegen nagyot néz, most mi lesz? Semmi sem lesz, bár szintén feláll, ám ő is belemarkol a tálba, hogy kézzel befalja a rántottát…

Horkai János volt ez az úr. Lekenczey, a vigéc.

Remek alakításod volt. Ahogy bennünk, nézőkben megállt az ütő: most botrány lesz! De aztán felszabadult bratyizás! És Lekenczey, aki a tespedő Magyarországot bejárja, hogy terjessze a kultúrát, vagyis könyveket adjon el részletre, belecsöppen a nagy és végzetes muriba.
Nagyon szerettem, ahogy játszottad azt a szerepet!
De szerettem alakításodat az Osborne darabban is, a Nézz vissza haraggal című modern játékban, amit az Ódryn adtatok elől. Cliff, az apák világa ellen lázadó beat-ek egyik alakja nagy élmény volt az ötvenes évek végén… Felsoroljam, miben jeleskedtél örömünkre? Aligha lehetséges, oly nagy lista. De például ott volt Dobcsinszkij, a Gogol-darabban, micsoda emlékezetes figura! Vagy Freddy a Pygmalionban. Aztán a Szentiváni éj Dudás mestere! Nem tudom, melyik volt Neked a legkedvesebb, de mi mindig élveztük valamennyit… Sok, sok szerep 1946-tól a Nemzetiben! Hát még ha említeném a filmeket, tv játékokat! De most maradjunk csak a portánkon – noha ez már nem az a porta, ahol a pályád elindult, s hol annyi jóval, széppel ajándékoztad meg a közönségedet!

Kitűnő karakterszínésznek ismertünk meg, nagyszerű humorod adja, hogy bármely figura bőrébe bújsz, mindig átsüt rajta temperamentumos, szeretetre méltó személyiséged ereje. Így aztán nagyon örültem, amikor 1963-ban – még milyen fiatalok voltunk! – az Életem, Zsóka című darabomban eljátszottad Schibler szerepét, azt a linkóci figurát, aki – alakításodban – nagyszerűen jellemezte a korszak igyekvő típusát, a nihilizmusában csak a szórakozás, a hedonizmus örömét ismerő, morális korlátokra nem tekintő kortársunkat. A drága Domján Edittel, Sinkovits Imrével és Suka Sándorral – akik már nincsenek köztünk – meg a többiekkel: Moór Mariskával, Kállai Ferenccel és Izsóf Vilivel sok estén át sikerre vittétek a darabot az Ódryn majd a Katonában.

Aztán sok év után, de nemrégiben megírtam Nektek, játszótársaimnak a Vidám Finálét, amit a Várszínházban adtatok. Kerekes úr, a korrepetitor, a pianínónál igyekezett a Máthé Erzsi – játszotta társulatvezetővel összefogni a minduntalan széthulló, öreg statisztából, jegyszedőből és más, színház körül élt nyugdíjasból összeállt társulatocskát egy hetedik kerületi pincében, ahol még egyszer játszani akartak szívvel, boldogan. Neked is írtam a darabot, hogy játsszunk még egyszer együtt, ha lehet, - igen Neked és Máthé Erzsinek, Zolnay Zsuzsinak, Moór Mariskának, Kállai Ferencnek, Sinkovits Imrének, Raksányi Kutyunak, Agárdy Gábornak, Pataky Jenőnek, és Ti remekül el is játszottátok ezt a közös mulatságot.
Akkor ismét élveztem vitalitásodat, ötletes, gazdag humorú és jellemrajzú alakításodat. Komédiázás fordult lírába, harsány jókedv a feleslegesség érzetének szívszorító ábrázolatába.

Kedves János, nyolcvanadik születésnapodon is még mindig derűsnek, fiatalos lendületűnek látlak. Őrizze meg az Ég játékosságodat, kedvedet még sokáig! Örülök, hogy pályádon – pályámon találkozhattunk, s tudd, hogy díjaid, és a Nemzeti Színház-i Örökös Tagságod mellett a közönséged kitüntető szeretete is ott van, ahogy színésztársaidé is!

Isten éltessen!

Budapest 2004. április 7.

Szakonyi Károly

2004-04-11 00:02:00