Születésnapi levél - Piros Ildikónak
„…úgysem tudok törleszteni abból, amit tőled kaptam. De ha meghálálni nem is, (Kovács Kati dalának szövegével élve) “úgy szeretném legalább megpróbálni”, néha.” (Huszti Gergelytől)
Mama!

Már lassan egy éve, hogy az MTV „Névshowr” című műsorában sikerült meglepnem téged. Bár az ötlet és a lebonyolítás a műsor kiötlőit dicsérte, én mégis nagyon élveztem, hogy a „meglepetés vendéged” lehettem. Na nem a szereplés ténye hozott lázba, ezt jól tudod, hanem a műsort megelőző készülődés, a próba a Fültanúkkal, a kéztördelő várakozás a büfében, hogy vajon sikerül-e a végsőkig titokban tartani érkezésem. Apróság az egész, de utána pár napig, (és most jöjjön egy nem túl költői hasonlat) „lelki kilóktól megszabadulva” rohangáltam a dolgaim után. Pedig semmi rendkívüli nem történt, hiszen úgysem tudok törleszteni abból, amit tőled kaptam. De ha meghálálni nem is, (Kovács Kati dalának szövegével élve) “úgy szeretném legalább megpróbálni”, néha.

 
Ezen a “nyílt levelezőlapon” sem szeretnék sztorizni rólad, mert még előfordulna, hogy a szentimentalizmus mély csapdájába esnék (mert hát valljuk be, ennél a műfajnál szinte elkerülhetetlen egy kis elérzékenyülés), inkább hadd tolakodjon ide egy kis szösszenetem, amolyan születésnapi köszöntővers-szerűségnek.

Isten éltessen sokáig!

    Árulkodás

Még titkolom,
    de virágföldet eszem
    mindennap, azt mondják
    jó a szédülésre
    ülni kerítésen, lapos háztetőkön
    cseréppel a kézben
    Napba nézve kanalazni.

Még titkolom,
    de fénylik a köldököm
    hétvégén, olvastam
    szakállas emberektől
    hogy kádba fekve
    ez néma hírnöke
    a magas kornak.

Még titkolom,
    de egy falrepedésbe
    kis lapon, elrejtettem a nevem
    valahol a szigeteken
    két lépésre innen
    mindenkit kiküldtem, de nem találják
    vagy csak eltitkolják.

Huszti Gergely
2003-12-23 08:02:00