Születésnapi levél - Somlyó Györgynek
"Egy nyolcvanegy esztendős, megújulásra mindenkor képes fiatal szellemet köszöntenek ezek a sorok. A magyar líra igaz mesterét."
(Ungvári Tamástól)
A nyolcvanegy esztendős Somlyó György köszöntése

Édesapja legendás figurája Kosztolányi Dezső regényéből köszön vissza, fiatalkorának mentorai között ott sorakoztak a Nyugat nagyjai, akik közül ő mesterének Füst Milánt választotta. A hollófürtű fiatal költő a második világháború idején adta ki első verseskötetét a „Kor ellen.” Tanulmányait megszakította a világégés, élményeit azonban feldolgozhatta „A rámpa” című regényében.
Hatvan esztendő szünetlen alkotással telt el. Kortárs francia költők lobbantották fel emésztő kíváncsiságát a világirodalomra, aztán felfedezte a spanyolokat, az angolokat, Shakespearet. Műfordításaival együtt nőtt önálló költészete, egy páratlan intellektuális líra, mely a mesteri tökély szintjén közvetíti a létezés metafizikai gondjait éppúgy, mint egy játékos kedély tréfáit.
A mestert, az esztétát, a kritikust, a fordítót immár ötven esztendeje ismerem. Láthattam gyerekkori pajtásaival – így Karinthy Cinivel – évődni.
Hallgathattam, amidőn az antikvitás olyan ismerőjével vitatkozott, mint Szilágyi János György.
Bizony, epepéztünk is hajdanán – ez olyan játék, melyben a szereplőknek csakis az epepe szavával fejezhetik ki vágyaikat és kérdéseiket, s nekünk kellet rájönnünk, ugyan kit mintáz epepével a játékos.
Régmúlt világ Devecseri Gábor istenhegyi úti kertjében. Ugratások, tréfák, s mégis végtelen komolyság. A létezés célja az alkotás volt, a világ megfogalmazása, rabulejtése a szavak hálójával.

Somlyó mindig egy csipetnyi kétkedéssel figyelte a zabolátlanabb bohémeket. Neki mindig volt küldetése, hivatása.
Folytonos felfedezőútra indult: nem volt nála érzékenyebb és frissebb felfedezője a modernitásnak.
Egy nyolcvanegy esztendős, megújulásra mindenkor képes fiatal szellemet köszöntenek ezek a sorok. A magyar líra igaz mesterét.


Ungvári Tamás (Los Angeles)

Somlyó György
1920. november 28-án született Balatonbogláron.
Költő, író, műfordító.
1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. A párizsi Academie Mallarmé tagja.
Díjai: József Attila-díj 1950, 1951, 1954, 1966; Officier de l'Ordre des Arts et des Lettres 1984, Déry Tibor-díj 1987, Forintos díj 1987, Kassák Lajos-díj 1992, Illyés Gyula-díj 1994, Magyar PEN Emlékérem 1994, Gabriela Mistral Emlékérem 1996, Kossuth-díj 1997, Pro Urbe 1998, A Jelenkor Kiadó Könyvdíja 2000, Füst Milán-díj 2001.
Művei:
Talizmán (versek) Szépirodalmi, 1956; Tó fölött, ég alatt (válogatott versek) Szépirodalmi, 1962, 1965; Mesék a mese ellen (versek) Szépirodalmi, 1967; Jelenkor, 1999; A mesék második könyve (versek) Szépirodalmi, 1971; A mesék könyve (versek) Szépirodalmi, 1974; Épp ez (versek) Szépirodalmi, 1976; A költészet vérszerződése (tanulmányok) Szépirodalmi, 1977; Arion éneke. Összegyűjtött versek 1. Szépirodalmi, 1978; Kőkörök. Összegyűjtött versek 2. Szépirodalmi, 1978; Másutt (tanulmányok) Szépirodalmi, 1979; Szerelőszőnyeg (tanulmányok) Szépirodalmi, 1980; Megíratlan könyvek (tanulmányok) Szépirodalmi, 1982; Részletek egy megírhatatlan versesregényből, Magvető, 1983; Philoktétész sebe (tanulmányok) Szépirodalmi, 1986; Ami rajtam túl van (válogatott versek 1937-1986) Szépirodalmi, 1988; Palimpszeszt (versek) Orpheusz, 1990; Párizsi kettős (regény) Szépirodalmi, 1990; Nem titok (versek) Jelenkor, 1992; Füst Milán vagy a lesütött szemű ember (tanulmány) Balassi, 1993; A negyedik szoba (versek 1992-1993) Seneca, 1994; Törésvonalak (versek) Seneca, 1997; Mesék a mese ellen – Contrefables (versek) Jelenkor, 1999; Philoktétésztől Ariónig 1-2. (válogatott tanulmányok) Jelenkor, 2000; Ahol van (versek 1997-2002) Jelenkor, 2002.

Ungvári Tamás
Budapest, 1930. szeptember 25.
Író, mûfordító, kritikus.
Az ELTE angol-magyar szakán végzett 1952-ben, a Csillag rovatvezetője lett, 1957-től aspiráns, 1959-től a Magyar Nemzet szerződéses munkatársa, 1960-tól fordító, dramaturg, a Budapester Rundschan szerkesztője. 1970-től a Magyar Színházi Intézet főmunkatársa, 1975-től a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, 1980-81-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense, 1982-től tanára. Több külföldi egyetem vendégprofesszora. Az irodalomtudomány kandidátusa (1968), doktora (1989).
Mûvei: Fielding (1955); Thackeray (1962); Modern tragikum - tragikus modernség (1966); Az eltűnt személyiség nyomában (1966); Poétika (1967); Beatles biblia (1969, 1993); Ikarusz fiai (1970); Találkozások a világhírrel (1972); Déry Tibor alkotásai és vallomásai tükrében (1973); A rock mesterei (1974); Világszínház (1974); A regény és az idő (1977); A torinói szemfödő (1978); Brecht színházi forradalma (1978); Avantgarde vagy realizmus? (1979); A harmadik csatorna (1984); A modern irodalom válaszútjain (1984); Nemcsak Babilonban (1984); Kaland és gondviselés (1985); Rekviem egy manekenért (1985); A titkos háború (1986); Az irodalomtörténet diszkrét bája (1988); A szépség születése (1988); Das Geständnis (1989); A védelem tanúja (1990). Díjak: A Művészeti Alap irodalmi díja (1984); József Attila-díj (1985).

2003-11-25 09:20:00