Születésnapi levél – Bartus Gyulának
Bartus Gyulának
A színész megbecsülése napjainkban csorbát szenved mind művészi, mind erkölcsi, mind anyagi értelemben. Talán azért van az „X” Faktorban három színész. Ők a gyors hírnévre és anyagi elismerésre vágynak. Sajnálatos, hogy egyikük azt mondta: „nem elégíti ki a színházi munka”.(Merő Bélától)
Bartus Gyula ötven éves

Vége a próbának. Gyula telefonál az öltözőjéből: „Itt vagy még? Gyere, igyunk egy sört a klubban!” Nincs ebben az invitálásban semmi rendkívüli, hiszen ez így megy évek óta – szinte minden próba után vagy csak úgy l’ art pour l’ art. S leülünk, beszélgetünk – néha a szűkebb stábbal – miről másról, egydimenziójú emberek lévén: a Színházról. Ez így is van rendjén. A vidéki színházban rendkívüli szerepe van a „klubéletnek”. Itt csengenek le a próba feszültségei, itt folytatjuk a próbát, itt „váltjuk meg a világot”…

 
Valami azonban megváltozott az utóbbi időben Gyula szemléletében. Nyilván az idő múlásával bekövetkezett „érés” következtében tudott túlemelkedni a mindennapok problémáján, s a témánk azóta nem pusztán az adott darab színrevitele körül forog, hanem szenvedélyesen vitázunk a színházművészetről, a művészetellenes merkantilista világról, az értékvesztésről, a színházi etika megsemmisüléséről…

Az évad elején következett be a szemléletváltása. Egyszer még szeptemberben végignézett a szinte üres klubon, s szomorúan és nosztalgiával emlegette a zalaegerszegi színházi klubot, ahová előfelvételis színinövendékként, katonaruhában néha bemerészkedhettek. Mesélte, mennyire megérintette annak az időszaknak a szellemisége. A Ruszt köré gyűlő tanítványok színházéhsége, a nagy színészek: Gábor Miklós, Máriás József, Barta Mária, Hetényi Pál… sugárzása… S mennyire fontos lenne, ha ez ma is így lehetne. Mert mára elveszett a színház szentsége – mondta. Grotowski megfogalmazása, mely szerint „A színház templom, s benne a színész áldozó pap” idejét múlt szentencia lett. Egy rendező, amikor színésze Sztanyiszlavszkijra hivatkozott, azt mondta: Sztanyiszlavszkij már régen halott. A színész szomorúan konstatálta a helyzetet, s aztán beletörődve dolgozott tovább. A mester „Színészetikája” elolvasására nemcsak a színészeket, hanem minden színházi dolgozót kötelezni kellene, hogy tudomásul vegyék: a színész az egyik fő meghatározója az előadásnak, s az ő munkájuk tartja el a színház többi dolgozóját. A színész megbecsülése napjainkban csorbát szenved mind művészi, mind erkölcsi, mind anyagi értelemben. Talán azért van az „X” Faktorban három színész. Ők a gyors hírnévre és anyagi elismerésre vágynak. Sajnálatos, hogy egyikük azt mondta: „nem elégíti ki a színházi munka”.

 
A nagyok elmentek, a hagyományok kezdenek megsemmisülni, s egyre nagyobb szerepe van azoknak, akik még ezeket az értékeket képesek tovább adni: magatartásukkal, szemléletükkel, próbamunkájukkal, az előadáson nyújtott teljesítményükkel.
Bartus Gyula az ilyen színházi emberek közé tartozik. Diákjaim, akik statisztáltak az előadásban, csodálattal és tisztelettel figyelték munkamániáját, etikus magatartását, pontos szakmai kérdéseit, s szangvinikus viaskodását szerepével, amely során hol a szánalomra méltó kisgyermek, hol a charme-os férfi, hol az elhivatott művész, hol a világ elől elmenekülő ember alakját formálta meg…

„S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét.
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán”.
(Ady Endre)

Gyula boldog szülinapot!

Merő

2012-11-08 11:02:00