Születésnapi levél - Zsolt Istvánnak
Rám is esik egy kis fénysugár az ön – utólagos – dicsfényéből. Ilyenkor ismét sokan emlegetik – no nem a kedves édesanyját, ahogy fénykorában. „Ezekhez képest a Zsolt, egy zseni volt!” – szólított meg egy ismeretlen a tegnapi Egyesült Államok, Szlovénia mérkőzésre utalva. Az Ön kései sors(sport)társának nincs olyan szerencséje, mint volt magának annakidején. (Kadelka Lászlótól)
„Az én titkom a szerencse”

Drága Zsolt úr!

Most ismét labdarúgó-világbajnokság van.
Ez nekem is ünnep, mert sok új ismerősöm lesz. Köztudott egykori közeli munkakapcsolatunk, így rám is esik egy kis fénysugár az ön – utólagos – dicsfényéből. Ilyenkor ismét sokan emlegetik – no nem a kedves édesanyját, ahogy fénykorában. „Ezekhez képest a Zsolt, egy zseni volt!” – szólított meg egy ismeretlen a tegnapi Egyesült Államok, Szlovénia mérkőzésre utalva. Az Ön kései sors(sport)társának nincs olyan szerencséje, mint volt magának annakidején. Ugyanis a bíróknak egy óriási ellenfelük lett: a szuper-lassítás.
Nem részletezem, egy-egy szabálytalanságot követően, amikor a bírónak azonnal kell döntenie, a TV közvetítésben számtalan kameraállásból megismétlik, a fent említett módon. A minap történtek odáig fajultak, hogy Egy szép játék – csúf hibákkal címmel a Michigan Egyetem két professzora írt cikket a már elodázhatatlan szabálymódosításról. Tehát nem sok változott azóta, hogy „szögre akasztotta” a sípot, amelyet a fiókomban őrzök.

 
Ilyenkor azért is jó az egykori Nemzeti Színház tagjának lenni, mert a foci ürügyén szó esik azokról a nagyszerű művészekről, akikkel volt szerencsénk együtt dolgozni. Mostanában volt a Major 100. születésnapja, így többek emlékeztek a régiekre; Kálmán Gyurira a Tojás-ban, a Tímár Jóskára Az ügynök halálában, Bástira a Lear-ben, amely az utolsó előadás volt a Blaha Lujza téren. Egyébként 45 éve robbantották föl.
Apropó szerencse…
Az 1974-ben írt A pálya közepén című könyvében írta: „Az én titkom a szerencse!” Ez nyilván igaz az Ön zöldgyepi tevékenységére. Amikor befejezve aktív játékvezetői ténykedését, a Nemzeti Színház akkori igazgatója felkérte, legyen az intézmény főtitkára – míly szerencse - FIFA, az ADIDAS, és a Coca-Cola pont akkor (1971) indított egy, a labdarúgást népszerűsítő programot, a világ azon részén, ahol még nem eleget pattog a labda. Így ön megmenekült attól, hogy közelről lássa szeretett színháza hanyatlását.
Az akkori ténykedése olyan sikeres volt, hogy most a VB-t Afrikában rendezik, és az első körből nem jutott tovább az előző világbajnok Olaszország, és Franciaország is kiesett.

Most zárom soraim, mert a tv-ben szuper-lassítják, a kollégája ítéletét. Majd többet jövőre a 90. születésnapján.

Kadelka László

2010-06-26 00:02:00